.:Call of Duty 2:.

Call of Duty 2

CoD. Az FPS játékosok számára bizonyára már évek óta ismerősen cseng ez a hárombetűs rövidítés. De mit takar ez a három karakter, ha egy 2-essel megtoldjuk?

Call of Duty. Egy név, mely 2003-ban berobbant a számítógépes köztudatba. Sokak szerint az addigi legeslegjobb Második Világháborús játékot sikerült létrehozniuk az Infinity Wardos srácoknak. Nem titkoltan a Medal of Honor: Allied Assault-ot kívánták megfosztani a trónjától, ami sikerült is nekik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2003 év végén beszedett Év Játéka díj! Aztán 2005 novemberében elkészült a folytatás, ami szintén év játéka díjat nyert. Hogy jogos-e? Nem kívánok vitába szállni az olvasókkal, inkább neki kezdek kitárgyalni a folytatást. :)

Az első részt nagyon sokszor végigjátszottam szinte minden szinten, mert iszonyat hangulata volt. Ezt vártam most a második résztől is. És hogy megkaptam? Igen, sikerült megint egy nagyszerű világháborús hangulatot teremteni a készítőknek a játékosok monitorára. A legfontosabb talán a hangulat, hiszen mit ér egy világháborús FPS hangulat és beleélés nélkül? Semmit! Itt ilyen veszély szerencsére nem fenyeget! :) A beleélés, a pörgés, a tömény akció mind folyamatosan pumpálja az adrenalint a játékosokban. A háborús feelinget csupán a feltűnően sok scriptelt jelenet lombozza le valamelyest, de szerencsére ez nem megy a játékélmény rovására.

A hangulathoz hozzájárulnak a program alatt olykor felhangzó gyönyörű dallamok, melyet nagy odaadással alkottak meg a zeneszerzők. Aztán a játék közben hallható zörejek, mint például a fegyverek ropogása, tankok morajlása, katonák üvöltése, robbanások, mind a harcba való beleélést segítik elő, szinte tökéletesen. Nem is kívánok többet a hangokról regélni, hiszen aki játszik, illetve játszott a játékkal, tudja, miről beszélek.

Térjünk is rá a szemünk látta külsőségekre, tehát a grafikára. A fejlesztők a CoD grafikus motorját turbózták fel, de azt olyan szinten, hogy a végeredmény szinte elképesztő max grafikai beállítások mellett! 9600XT videokártyámmal ezt a látványorgiát csupán 2 percig szemlélhettem (iszonyat beszaggatott), de az is elég volt ahhoz, hogy megbizonyosodjam... ütősre sikeredett. Bár azért nem bugmentesen. Elég sokszor előfordul, hogy halott katonák tetemeit látom a földbe süllyedve, mintha már leföldelték volna magukat. Nem tagadom, az én gépemen még medium grafikai beállítások mellett is beszaggatott olykor (például a sivatagban, mikor repülőket, tankokat, katonákat, és épületeket egyszerre kell megjeleníteni a VGA-nak). Jó, a grafika tényleg elképesztő egy ilyen játékhoz, de azt azért nehezen képzelem el, hogy beszaggasson mediumon egy középkategóriás (alulról) gépen. Szerintem optimalizálhatták volna még egy kicsit, hogy ne legyen ennyire irreális a gépigénye! Ugyanis aki max grafika mellett szeretné átélni a háború adta borzalmakat, annak nem árt beszerezni egy ütős VGA-t (X800 Pro, 256MB), 1GB Ramot, meg egy jó procit.

A mesterséges intelligencia kielégítően funkcionál a játékban, bár azért olykor előfordulnak útkeresési problémák a csapattársainknál, és az ellenfél katonáinál. Mellesleg a náci hadsereg gyalogos erői olykor igen idétlenül és lassan találnak maguknak fedezéket, és egymást sem támogatják igazán, csak fejvesztve lövöldöznek össze vissza, de azért a harc még így is élvezhető, csak nem ártott volna még csiszolni az MI-n!

Maga a történet három kampányon vezet végig. Orosz, Brit és Amerikai! A pályákon nem muszáj sorban végigmennünk, ugyanis ha teljesítettük az orosz kampány egy részét, elérhetővé válik számunkra a brit, és így tovább. Minden egyes pálya jól megtervezett, pörgős játékmenetet kínál, csak túl kevés önállóságot biztosítottak nekünk a fejlesztők! Eltévedni szinte kizárt dolog, egysíkúan törünk előre a hadszíntéren. Sőt megkockáztatom, hogy még annyi önállóság sem biztosított a számunkra, mint az első részben. A pályák jóval kisebbek az elődnél, de legalább a háborús feeling megmaradt. Újszerűséget már elég nehéz felmutatni az ilyen típusú játékoknál, ami a CoD2-nek sem sikerült, hacsak azt nem vesszük bele, hogy nincsen életerő-kijelző, sem elsősegélycsomagok. Ha nagyon megsérültünk a program figyelmeztet minket, hogy menjünk fedezékbe. Ilyenkor az idő belassul, a szívdobogásunk könnyen kivehető, valamint "vérfelhők" vesznek körül minket! Ha gyorsan sikerül fedezéket találnunk, akkor újraregenerálódva ismét bevethetjük magunkat! Véleményem szerint ez kissé irreális, de még mindig jobb megoldás, mint az elsősegélycsomagok gyógyító hatása. A sérülés megoldása a Pacific Assaultban jobban meg lett oldva, ott ugyanis sebzés esetén a szanitéc barátunkat hívhattuk, aki segített nekünk felépülni. Valamint az újdonság erejével hathat, hogy immár tankot is vezethetünk, melynek irányítása lehetett volna kissé egyszerűbb is, de így is megfelelő. A fegyverarzenál szinte semmit sem változott az elődhöz képest, maradtak a régi fegyverek, szebb textúrákkal, és jobb kidolgozással, hangokkal.

Végére hagytam a multiplayer részt, mely szinte ugyanaz mint az első részben volt, csupán egy új játékmódot és néhány új pályát építettek bele. Punkbuster-t használva a a szervereken a tiszta játékot szolgáltatja! Reméljük! Öt játékmódban küzdhetünk meg a barátainkkal és az idegen erőkkel: DeathMatch, TeamDeathMatch, Capture The Flag, Headquarters és Search and Destroy! Külön nem kívánom részletezni, hogy melyik opció mit rejt, hiszen már mindenki kívülről fújja. A Headquartersről csak annyit, hogy a pályán van két állomás, melyet az egyik félnek minél hamarabb el kell foglalni, majd bizonyos ideig meg kell védeni.

Végül levonnám a következtetést! :) Mindenki maga döntse el, hogy ez a hangulat és élmény, amit a CoD2 nyújtott, elég-e ahhoz, hogy tényleg az év játékának kiáltsuk ki?! Ha engem kérdeztek, ismét egy nagyon jól sikerült CoD-dal van dolgunk, amely hangulatában, grafikájában remekre sikeredett, de az újítások és az önállóság hiánya, valamint a sok script és MI butaságai miatt, talán nem érdemli meg ezt a címet! De ez csak a szubjektív végkövetkeztetésem, itt az olvasók szava dönt!:)

Üdv. Tesó

//Köszöntő//